A medence keleti és nyugati szélén mélyített Csv-1 és Ad-3 magfúrások folyamatos alsóoligocén összletet harántoltak. A Budai Márgából kifejlődő Tardi Agyag alsó, márgás része kevéssé laminált, ebből fejlődik ki a jól laminált, kevésbé karbonátos felső rész. A Csv-1-ben erre átmenet nélkül települ a nem laminált Kiscelli Agyag, míg a Ad-3-ban a Tardi Agyagot a Hárshegyi Homokkő váltja fel.
A Tardi Agyag bázisa gazdag bentosz és plankton foraminifera ill. mészvázú nannoplakton közösségeket tatalmaz, felfelé haladva ezek elszegényednek majd a felső jóllaminált rész zömében kimaradnak ezek a mikrofossziliák.
A teljes kéntartalom δ34S értéke az also és felső rész határa körül felfelé határozottan nő. Az Ad-3 szelvényében ez a növekedés sokáig töretlen, míg a Csv-1 szelvényében hamar határozott csökkenés váltja fel,
A plankton foraminifera és nannoplankton közösségek elszegényedése majd kimaradása a sótartalom csökkenését, míg a bentosz foraminifera közösség hasonló változása inkább a fenékvíz oxigén tartalmának csökkenését tükrözi.
A Tardi Agyag felső része képződésének idején a víz só és oxigén tartalma már olyan alacsony volt, hogy sem a foraminiferák sem a nannoplankton nem tudták elviselni. A δ34S görbék szerint az Ad-3 által harántolt felső rész lerakódásakor a fenékvíz szuboxikus volt, nem tartalmazott H2S-t míg a Csv-1 esetében a víz már euxin volt.
Valószínű, hogy az Ad-3 ill. a Csv-1 Tardi Agyagját lerakó tengerrészek bizonyos fokig elszigeteltek voltak egymástól. Ezt a feltételezést a Tardi Agyagot fedő Kiscelli Agyag ill. Hárshegyi Homokkő leülepedési környezetének nyilvánvaló különbsége is alátámasztja.